Élhető zóna

Élhető zóna

Friss topikok

Hogy ne történhessen meg minden!

2014.08.04. - Élhető zóna 7 komment

Bevezetés: miért „illiberalizálható” Magyarország?

 

Manapság, amikor Magyarország miniszterelnöke kijelenti, hogy „minden megtörténhet” az általa vezetett országban, itt az ideje, hogy mi, a magyar választópolgárok elgondolkodjunk azon, hogy mi az, amit megengedünk megtörténni és mi az, amit semmiképp sem. Még akkor sem, ha Magyarország jelenlegi Alaptörvénye, törvényei és alkotmányos rendszere elvileg valóban (szinte) „minden” megtörténtét megengedik, lehetővé teszik annak, aki egy választáson megszerzi az országgyűlési mandátumok legalább kétharmadát.

Amikor kidolgozták azokat a szabályokat, amelyek az alkotmányozás lehetőségével ruházták fel az Országgyűlés kétharmadát, valószínűleg nem gondoltak arra, hogy ezzel valaki vissza is élhet. Pedig logikus és természetes lett volna a gondolat – és: indokolt az óvatosság! -, hogy egy olyan társadalomban, amelynél sem a népben, sem a politikai elit tagjaiban (akik ugyanebből a népből jöttek, ugyanazon szocializáción mentek keresztül, mint bárki az országban) nem él mély demokrata mentalitás, ott bizony megeshet, hogy ha nem teljesülnek a demokráciához fűzött naiv illúziók („Rögtön kolbászból lesz a kerítés!”), és ha éppen a demokratikus mentalitás és tapasztalatok híján valójában nem is egy valódi demokráciára jellemző módon működik az ország, akkor megeshet, hogy valakik majd vissza akarnak kanyarodni az autokrácia felé. És ha megszerzik a kellő parlamenti többséget, akkor gyakorlatilag semmi sem akadályozza meg őket egy autokratikus államrend kiépítésében.

Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy sem a magyar nép, sem annak politikai vezetői a demokrácia mellett a kapitalizmushoz sem értettek-értenek, így a „kolbászkerítés” anyagi alapjait sem sikerül(t) megtermelni: a magyar gazdaság nem volt képes és ma sem képes előállítani egy fejlett jóléti állam fenntartásához elengedhetetlen erőforrásokat. Így – mondhatni – a csalódás a demokráciában és a kapitalizmusban „bele volt programozva” a magyar jövőbe: várható, hogy ha egy közösség nem kapja meg azt egy rendszertől, amelyet attól várt, akkor fogékonnyá válik az „alternatív ajánlatokra”, és az is logikus, hogy ahhoz a módszerhez kanyarodik vissza, amelyet ismer. Ez pedig a magyarság esetében az etatizmus + erős központi hatalom kombinációja. „Legjobb évei” – a Kádár-korszak – ugyanis ehhez kapcsolódnak. Ráadásul a magyar jobboldal politikai hagyománya is az erős autokratizmus. Ezért az egész magyar társadalomban és magában a politikai elitben alig-alig vannak erős mentális akadályai a demokratikus útról való letérésnek.

Hogy megvédhessük az állampolgárokat és az ország területén működő magánvállalkozásokat a „minden megtörténhet!” társadalmi, jogi, gazdasági őrületétől, az alábbiakban két javaslattal élünk. Az első korlátot van hivatva emelni az aktuális hatalomnak az államot átalakítani szándékozó törekvései elé, a második pedig azt segít meggátolni, hogy az ország „politikai-társadalmi-alkotmányos illiberalizációját” meg lehessen szilárdítani oly módon, hogy a kormány/parlament az országot gazdasági szerződésekkel mindenféle akadály nélkül nemliberális-nemdemokrata hatalmakhoz köthesse.

 

 

Első javaslat: az intézmény- és jogrendszer átalakításának korlátozásáról

 

A választók és a hatalomért bejelentkezők (pártok) szerződést kötnek a hatalom időleges átadására. Ennek feltételeit kell, hogy tartalmazza a választási program - a szerződés teljesítése pedig maga a kormányzás és a kapott parlamenti mandátummal való élés.

Az állam, az önkormányzatiság, az intézmény- és jogrendszer szilárdsága, kiszámíthatósága olyan alapérdek, amely felette áll a mindenkori kormányok, kormánypártok saját érdekeinek: sem sikeres társadalom, sem jól teljesítő gazdaság nem működhet egy „minden megtörténhet”-szerű rendszerben. Így célszerű és szükséges az állam illetve az önkormányzati rendszert működését, felépítését, valamint a parlamenti és önkormányzati képviselői mandátumok megszerezhetőségét szabályozó törvények változtathatóságát bizonyos feltételekhez kötni, amelyek megakadályozzák azt, hogy a hatalom birtokosai olyan változtatásokat eszközölhessenek ezekben, amelyekről a választópolgároknak döntésük pillanatában nem volt előzetes tudomásuk.

Ezért:

Magyarországon még a szükséges országgyűlési mandátumtöbbség birtokában sem hozhatók olyan törvények, amelyek olyan változtatásokat eredményeznének az állami, önkormányzati rendszerben, az ehhez kapcsolódó intézményekben, a jogrendben, az igazságszolgáltatásban, valamint az országgyűlési és önkormányzati választási rendszerben, amelyek nem szerepeltek pontosan, közérthetően megfogalmazva és részletesen kifejtve a kormánypárt(ok), vagy koalíciós kormány esetében a legnagyobb parlamenti képviselőszámmal rendelkező kormánypárt adott ciklusra vonatkozó választási programjában.

 

 

Második javaslat: a gazdasági kényszerkapcsolatok korlátozásáról

 

Ha sorra vesszünk a különböző társadalmi-gazdasági-politikai rendszereket és az ezeket képviselő politikai elképzeléseket, irányzatokat, pártokat és vezetőiket, akkor azt tapasztaljuk, hogy a hasonló irányzatok hívei akkor is a hozzájuk hasonló elképzelések alapján berendezett országokkal keresik a kötődést, ha a saját országuk elvileg egy egészen más jellegű irányzatot követő közösséghez tartozik. ha egy, elvileg a liberális demokráciák gyakorlata szerinti állam- és jogrend szerint felépülő ország vezetése olyan kezekbe csúszik át, amelyek igazából ezzel szembenálló víziókat követnek, akkor mi sem természetesebb, mint hogy az illető országot-államot át akarják formálni és kötődéseit is az ő politikai-társadalmi ízlésüknek megfelelő országok felé terelik. Ez nem csak a jogrendszer átalakításában és a napi politikai gyakorlatban érhető tetten, hanem a gazdasági kapcsolatok terén is.

Világos, hogy ha egy liberális demokráciát egy új, „illiberális” irányba kezd vinni az aktuális vezetése, akkor ezt a folyamatot erősíti és stabilizálja, ha az adott ország erős és jelentős volumenű (államközi) gazdasági szerződésekkel köti magát egy szintén illiberális országhoz – pláne, ha az az ország egy nagyhatalom. Az is világos, hogy a világon bárhol csak úgy léteznek hosszú távon is jól teljesítő illiberális államok, magas átlagos életszínvonallal és erős, innovatív gazdasággal, ha az illető ország esetében van valami speciális erőforrás: természeti kincs, speciális geopolitikai helyzet, stb. Arra azonban nincs példa, hogy egy kicsi és természeti erőforrásokban szegény ország éppen az egyéni és közösségi szabadságjogok korábbiakhoz képesti korlátozása1 révén erősödött meg és lett stabilan sikeres, ezáltal biztosítva jó életszínvonalat polgárainak. Az egyéni szabadság nem korlátozható/tartható kordában „szelektíven”: nem lehetséges „csak” a politikai, társadalmi szabadságot és az államtól független („civil”) kezdeményezéseket korlátozni, de a gazdasági kreativitást és kezdeményezéseket megengedni-támogatni, mivel az egyéni, kisközösségi, vállalati szinten megmutatkozó önállóság, önálló, innovatív gondolkodás ezer szállal kapcsolódik pl. az oktatásban, vagy épp a társadalmi és gazdasági érdekérvényesítésben megjelenő államhatalom-független kerdeményezésekhez.2 Olyan nincs, hogy az ember legyen kreatív és önálló a munkájában, de ne legyen az közügyekben – az emberi elme egyszerűn nem így működik!

Ezek szerint, ha egy hatalmi érdekkör a saját elképzelései-érdekei szerint el akarja távolítani az általa kormányzott országot, társadalmat és gazdaságot a liberális demokráciáktól és az illiberális-autoriter államokhoz akar közeledni és ezt a közeledést nagy volumenű gazdasági elkötelezettségekkel is fixálni szeretné, akkor elmondható, hogy ez a hatalom és ez a közeledés nem szolgálja a társadalom érdekeit. Éppen ezért célszerű gátat szabni a mindenkori államhatalom ilyesfajta mesterkedéseinek – mivel az „illiberalizlás” valójában erőforrásokat sorvaszt a gazdaságban és sorvasztja az illető ország versenyképességét, innovativitás-készségét, tudásszintjét is.

Ez a helyzet Magyarország esetében is: a napokban „hivatalos kormányprogramként” meghirdetett „illiberális társadalom” és az állami szinten működő az ország Oroszország-függését erősítő energetika-politika koherens rendszert alkot: a politikai akarat szintjén deklarált illiberalizálás gazdasági hátországát teremti meg az illiberális nagyhatalomtól való materiális függőség.

Nincs arra semmiféle elfogadható ok, hogy egy hatékonyabb és több erőforrást teremteni képes rendszert lecseréljünk egy (a fentiek alapján) bizonyíthatóan kevésbé hatékony és kevesebb erőforrást teremteni épes rendszerre – csupán azért, mert az aktuális politikai hatalmi érdekcsoport ez utóbbiban szilárdabban kézben tarthatónak gondolja a hatalmát.

Mivel a magyar nép a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozásról megtartott népszavazásokon egyértelműen kinyilvánította azon akaratát, hogy az euroatlanti kultúrkörhöz, annak intézményrendszeréhez, társadalomideáljához, jogrendjéhez kíván tartozni, ezért indokolt, hogy a mindenkori kormányok és parlamentek más, e két szövetségi rendszeren kívüli hatalmakkal csak abban az esetben köthessenek érvényes szerződéseket egy bizonyos érvényességi határ és egy meghatározott érték felett, ha e szerződéseket előzetesen a magyar nép népszavazáson jóváhagyta.

Ezért:

Minden olyan államközi szerződést, amelyet a magyar kormány és/vagy a magyar országgyűlés NEM az Európai Unióval, annak tagjaival, illetve az Európai Unióval külön szerződéses viszonyban lévő országokkal3, vagy a NATO-val, illetve annak tagállamaival tervez megkötni, és amelynek hatálya túlterjed 3 éven és/vagy annak összege meghaladja a százmilliárd forintot, népszavazásra kell bocsátani és a szerződés csak akkor emelkedhet jogerőre, ha azt az arra vonatkozó érvényes és eredményes népszavazáson a magyar nép támogatta.

 

 

Alkotmányos megfelelés – alkotmányos haszon

 

Mivel mindkét, ebben az írásban megfogalmazott javaslat konkrét törvényekre vonatkozik (pl. önkormányzati törvény, a választás rendjéről szóló törvény, Ptk., Btk., stb.) és nem az alkotmányban rögzített szabályokra, így nem vetődik fel az a kizáró passzus, amely alkotmányban rendezett kérdésekben nem enged népszavazást.

Ha sikerül bevezetnünk ez a két, a mindenkori államhatalmat kordában tartó kritériumot, akkor máris nagyot lépünk előre annak érdekében, hogy mégse történhessen meg minden ebben az országban!

 

 

 

 

 

1 A kelet-ázsiai régió országai – pl. Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, korábban pedig Japán is – esetében sem történt a korábbi állapotokhoz képesti szabadságjog-csökkentés, hiszen e társadalmak az ’50-es években beindult fejlődésük-fejlesztésük előtt a szabadságjogok terén kifejezetten represszív államok kereti között léteztek. Ezekben az országokban – a közhiedelemmel ellentétben – a gazdasági fejlesztéssel párhuzamosan egyre demokratizáltabbá vált a politikai rendszer is. Nem igaz tehát az a tétel, hogy ezen országok gyarapodásukat az „illiberális”/nem demokratikus rendszereiknek köszönhették: valójában a társadalmi mentalitásban már jóval korábban is meglévő fegyelem, szorgalom és személyes igénytelenség adta az alapokat. Ezekre támaszkodtak a kezdetben valóban nem demokratikus rezsimek – ám amikor e társadalmak-gazdaságok egy bizonyos technológiai, tudásszintbeli és innovativitás-igényű fejlettségi határt átléptek, akkor nyilvánvalóvá és szükségesé vált, hogy immár a további fejlődés akadálya a „fentről megmondó állam” modellje. Kiderült, hogy a kreativitásigény-növekedés csak akkor lehetséges, ha magát az önálló kezdeményezést is elfogadja az állam.

2 Ezt remekül és igen átérezhető formában írja le Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. verse: http://mek.oszk.hu/04300/04340/04340.htm#34

3 Ezek az országok: Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svalbard, Svájc Vatikán

A bejegyzés trackback címe:

https://elhetozona.blog.hu/api/trackback/id/tr396573483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

32FNewYork 2014.08.05. 08:14:14

A poszt ugyan válaszolni próbál az utóbbi négy év hibásnak tűnő történeteire, de az előző húszra egyáltalán nem. Az a helyzet, hogy ha mindaz megtörténik, amit a posztíró vázol, még mindig csak 2006-2010 közé kerülnénk vissza azzal, hogy esetleg nem következhetnének be a 2010 után történtek egy része. A 2006-2010 Magyarországa azonban fenntarthatatlan volt. Mindez tehát nagyon kevés.

Élhető zóna 2014.08.05. 08:38:36

@32FNewYork: Az állampolgári kezdeményezéseknek nem feladatuk a "pozitív kormányzás" - a feladat nem más és nem több, mint a nyilvánvalóan rossz, mert a hatalom önérdekei által vezérelt kormányzást megakadályozó alkotmámnyos környezet létrehozása.

csárlszbrunzol 2014.08.05. 14:04:44

"...és amelynek hatálya túlterjed 3 éven és/vagy annak összege meghaladja a százmilliárd forintot, népszavazásra kell bocsátani és a szerződés csak akkor emelkedhet jogerőre, ha azt az arra vonatkozó érvényes és eredményes népszavazáson a magyar nép támogatta."

Ez körülbelül olyan lenne, mintha egy háztartásban minden ezer (ötszáz?) forint elköltéséhez össze kéne hívni a családi kupaktanácsot. Nem aránytévesztés ez? Nem akarok fellengzősnek tűnni, de állami méretekben azért más nagyságrendek vannak.

1ghost 2014.08.05. 21:44:00

"Arra azonban nincs példa, hogy egy kicsi és természeti erőforrásokban szegény ország éppen az egyéni és közösségi szabadságjogok korábbiakhoz képesti korlátozása1 révén erősödött meg és lett stabilan sikeres, ezáltal biztosítva jó életszínvonalat polgárainak."

Kedves élhető zóna! Tökéletesen látjátok a helyzetet. Grat.

borzimorzi 2014.08.07. 19:47:45

@1ghost: Valóan nagyon jól látják a helyzetet.
Sajnos, a második népszavazási kérdés hiába jó, el fogják utasítani arra való hivatkozással, hogy költségvetési kérdésekről nem lehet népszavazást kiírni. :-(

Ezért kellene általánosabb formában megfogalmazni, mondjuk, úgy, hogy akkor kelljen népszavazásra bocsátani a kérdést, ha a beruházás tervezett teljes bekerülési értéke meghaladja a legutóbbi év GDP-jének egy bizonyos százalékát. Lehet ez 1% vagy akár az alatti érték is.

Üdv:
b

borzimorzi 2014.08.08. 12:08:24

De persze, meglesz ennek a böjtje.

Hazánkban a takszövök sorsát látva elgondolkodnak az emberek. Érdemes tulajdont szerezni ott, ahol a hatalom birtokosai önkényesen, egy törvényben megfosztják a tulajdonosokat attól a jogtól, hogy a tulajdonukkal szabadon rendelkezzenek? A takszövöknek ugyanis törvényben tiltották meg, hogy nemet mondjanak a kormányzat által erőltetett összevonásra.

Innentől kezdve senki sincsen biztonságban, ami a tulajdonát illeti. Vettél egy pesti lakást részben befektetési céllal, hogy a gyerekednek majd legyen hol elkezdenie az életét, addig meg kiadod? Áááá, majd kitalálják, hogy a közügy - melynek definiálására persze monopóliumuk van Fideszéknek - azt követeli, hogy abba a lakásba inkább költöztessenek be egy vidéki fideszes aktivistát. Jó esetben bérleti díjnak megkaphatsz havi 2000 forintot, amiről majd törvényben rendelkeznek, hogy az a hatósági árszabás. Elvégre a szükséglakásnak a bérleti díja is annyi, az meg kit érdekel, hogy a tiéd egy full felújított darab? Úgyse lesz sokáig az... Ha ugrálsz, megbélyegeznek mint nemzetrontó burzsujt, akinek nem elég egy lakás, a mocsoknak.

Van devizaszámlád, amelyen szerény megtakarításodat tartod? Ó, simán, már pár ezer euróért is kikiálthatnak gazembernek. Hát hogy jössz te ahhoz, hogy olyan pénzed legyen, amire a Fidesznek fáj a foga? Elvégre megcsinálták már ugyanezt a manyupokkal is, nem igaz? Majd a devizaszámlád egyenlegével is az lesz, hogy vagy adod önként és akkor kegyesen esetleg megkaphatod a 10%-át ronggyá romlott forintban, vagy befagyasztják, aztán sose juthatsz hozzá egy kanyihoz se. Csoda, hogy több ezer milliárd forintnyi devizaszámla-követelés illant el az ország bankjaiból? Mindenki menti a kis menthetőjét. Ausztriában és Németországban az ingatlanirodák veszik fel sorban a magyarul beszélő dolgozókat, mert szakosodnak azokra, akik mennek maguk is a pénzük után.

Csúnya vége lesz ennek. Orbánt nem azok fogják végül letenni, akik elmennek vagy csak itthon dohognak és felkészülnek az ínségre. Hanem azok, akiket ma még jól tart a rablott koncon, a Fidesz-adománynak átpántlikázott, majd haveroknak juttatott EU-s pénzekből. Egy idő után nem lesz miből, Juncker nem felejt. Orbánt végül a saját, éhen maradt kutyái fogják széttépni.

A baj csak az, hogy addigra az országot is ronggyá szaggatják a kutyák...

Üdv:
b

lzoli41 2014.08.16. 20:32:00

A liberalizmus működésével vannak problémák. Cikkezett erről Dani Rodrik(vg.hu-n) illetev Napolitano olasz Elnök fakadt ki, hogy hatvan éve dolgozik az államgépezetben(88 éves) azóta nem fejlődött a demokrácia. Mohamed El-Erian arról cikkezett, hogy a növekedés alapja a politika fejlesztése. A fékek-ellensúlyok rendszere meglátásom szerint nagyban akadályozza az építő jellegű előrelépést, mert mindig meg lehet valahogy fékezni. Én ebben látom azt, hogy megakadtunk, meg abban, hogy a liberalizmust sok esetben Maguknak működtetik("burzsujliberalizmus"). A helyesnek vélt keleti irányt tévedésnek látom. Arisztotelész így tanította Nagy Sándort:" Kelet elnyeli mind az embert, mind az álmait". Ezt most is igaznak tartom. Egy másik hozzászólásomban kifejeztem, hogy a politikai artikuláció nem működik. A liberalizmus tovább lépéséhez ebben kellene előre jutni. A népakarat kifejezésében, inkább begyűjtésében látom feloldhatónak, ami kényszerrel jár a politikusnak. Ez építő természetű és a racionális(ami valódi érdeket hordoz) népakarat működése kielégíti a fékek-ellensúlyok szerepét. Mondok egy példát: A népakaraton keresztül döntsük el, hogy hosszútávú életesélyt növelő eü. beruházásokra fordított kiadásokat rangsoroljuk előre vagy a sport kiadásokat. Brazíliában a költségvetési prioritásokba helyi szinten bele lehet szólni, ezért tüntettek sokan a vb. ellen. Hozzászoktak a jogukhoz. A népszavazásról annyit, hogy a választási rendszerről sem lehet népszavazni, pedig az Alaptörvény Alapvetése, hogy a hatalom a népé, amit a képviselők útján gyakorlunk. Ebben tartalmi ellentmondás van, mert nem szólhatsz bele a képviselőd kiválasztási módszerébe. Akkor kié a hatalom? Térjünk vissza a lényegre! A népakaratot kell tudni kifejezni mindenhol és a politikust annak kell alárendelni. Ha nem így van, akkor rossz helyen van a politikus és, ha nem tudod azonnal elküldeni, rossz a kiválasztódás. A racionális népakarat begyűjtésén keresztül a fenti problémák fel sem merülnek. Nincs szereplési vágyam, de fontosnak látom, hogy ezen gondolataim megosszam másokkal, mert messzire vihetnek minket.
süti beállítások módosítása