Élhető zóna

Élhető zóna

Friss topikok

Szervezettség, bizalom és garanciák

2014.06.22. - Élhető zóna 23 komment

…Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a… diktatúrának…” – Tudjátok, ki mondta ezt? Orbán Viktor, 1989-be, Nagy Imre temetésén.

De régen volt!

Ha hiszünk a magunk erejében…” – de van-e nekünk erőnk? Egyáltalán: mit jelent az „erő” politikai értelemben?

Egyértelmű: az erő egy szervezett közösség. Van közös elképzelése a helyes és helytelen dolgokról és azokról a módszerekről is, amelyekkel a helyesnek ítélt céljainkat elérhetjük. És igen: vannak közös céljai – méghozzá pozitív célok, nem csupán annyi, hogy ezt vagy azt nem akarjuk, ez vagy az ellen tiltakozunk. Van programja, amely program elemei egymással szerves és jól működő egységet képeznek. Egy erő tagjai hosszú távon is kitartanak céljaik és egymás mellett és nem gondolják meg folyvást magukat.

Itt az ideje, hogy ne csak akciókban és negatívumokban éljünk, itt az ideje, hogy pozitív programmal rendelkező dinamikus erővé alakuljunk, amely megkerülhetetlen és amely – ellentétben a jelenlegi kormányerőkkel – képes konstruktív kormányzásra is.

Aki felkészületlen, az nem szolgálhatja az ország érdekeit. Nem célszerű hagynunk, hogy a dolgukhoz nem értő és a világot sem értő emberek kormányozzák az országot. A demokrácia arra való, hogy általa a kormányzásra legalkalmasabbak kerüljenek pozícióba – és hogy ők se kormányozhassanak kontroll nélkül, hogy teljesítményükkel kelljen megszolgálniuk a pozíciót.

Nem azért vagyunk itt, hogy csak nemeket mondjunk: aki csak erre lenne képes, az csak ismételné a Fideszt. Nekünk nem csak tagadásaink vannak, hanem válaszaink is. Olyan válaszok, amelyek helyesen feltett kérdésekre születtek.

Magyarországon rengetegen érzik úgy, hogy a politikán kívül élnek. Ezek az emberek képviseletet és valódi beleszólási lehetőséget akarnak - de nem tudják, hogyan szerezzék azt meg? Ezek az emberek sokkal járulnak hozzá az ország fenntartásához – abszurdum, hogy egy állítólagos demokráciában éppen nekik nincs sem képviseletük, sem hatékony beleszólási és érdekérvényesítési lehetőségük a politikába és abba sem, hogy merre és hogyan haladjon ez a nép.

A nagyvilág még egyszer nem fog úgy megsegíteni minket, mint tette azt 1989-ben. Akkor összeomlott a magyar pártállam támasza, a Szovjetunió és a Magyarországon nem voltak megfelelő erőtartalékai a hatalomnak arra, hogy fenntartsa magát.

A mostani hatalom viszont tanult elődje hibájából: szemmel láthatóan mindent megtesz, hogy biztosítsa a hatalma fenntartáshoz szükséges feltételeket – és nyilvánvaló, hogy emiatt nem érdeke és eszében sincs mindazt nekünk megadni, amit kérünk tőle. Ugyan miért is adná meg, hiszen a szabadsággal és a nyilvánossággal a saját maga sírját ásná meg: hiszen nem képes hatékony kormányzásra.

El kell döntenünk, mit akarunk! Beszélni, tiltakozni – és várni, hogy a hatalom majdcsak megváltozik? Ezt is lehet éppen: jól kidemonstrálgatjuk magunkat – aztán eljön a következő választás is, meg az azutáni is, és a Fidesz megint meg fogja nyerni, mert egyszerűen nem lesz hatékony ellenerő, amely a társadalom számára a jobb, célszerűbb kormányzás alternatívája lehetne.

Orbán ereje a mi gyengeségünkben van, a gyengeségünk pedig a szervezetlenségünkben rejlik. Szervezettség nélkül nincs erő, amely ellenálljon és győzzön. Ha győzni akarunk, akkor meg kell tennünk mindazt, ami a győzelem előfeltétele: program, egység, szervezettség – mert ezek nélkül esélyünk sem lesz 2018-ban sem leváltani Orbánt!

…De mi a konkrét teendő: hogyan kell „erőt szervezni”? És: milyennek kell lennie ennek az új erőnek?

Sokan erre ma azt mondják, hogy „civilnek”… Ha tréfálkozni akarnék, akkor azt mondhatnám, hogy Magyarországon a világ legbékeszeretőbb országa: itt mindenki csak civil akar lenni!

Nem árt tisztázni néhány dolgot a civilpolitizálással kapcsolatban, mivel egyre többen gondolnak arra, hogy a magyar politika jövőjét ezek a civil szerveződések fogják megváltoztatni, jobbá tenni.

Mindenek előtt: onnantól kezdve, hogy egy civil szervezet bekapcsolódik a politikába, vagy pláne ha eleve politizálási szándékkal jön létre, már tulajdonképpen nem is lehet „civil”. Civilként lehet kritizálni, de ha valakik aktívan akarnak politizálni, azt már csak rendszeres tevékenységként lehet – és csak megfelelő felkészültség birtokában, a kellő átgondoltsággal érdemes.

„Rendszeres tevékenység”: ez nem csupán azt jelenti, hogy rendszeres időbeosztással végezni valamit, hanem azt is, hogy rendszerként. És ezzel ott is vagyunk a civilpolitizálás legalapvetőbb problémájánál: a dilettantizmusnál.

Gyakran elhangzik, hogy a jó kormányzat feltétele az, hogy a „civilek” a kormányzás minden részletét ellenőrzésük és befolyásuk alatt tartsák… Csakhogy: egy modern állam kormányzása korántsem egyszerű feladat és nem elég hozzá a tisztesség, hanem tudást, áttekintést és rengeteg időt is igényel.

Kik is a „civilek”: olyan emberek, akik főhivatásszerűen nem a politikával, nem a társadalom működésével és az azt meghatározó törvényszerűségek tanulmányozásával foglalkoznak – ebből következően teljes áttekintésük sincs a társadalom irányításához szükséges tudnivalókról és azok összefüggéseiről. Ezek hiányában pedig csakis „katasztrófapolitikát” lehet csinálni.

A „civilek” szerepe, feladata egy jól működő és jól kormányzott társadalomban nem az, hogy „mindenbe beleszóljanak”, hanem az, hogy egészséges emberi ösztöneik, tapasztalataik révén azok kezébe helyezzék a hatalmat, akik azt a társadalom érdekében bölcsen és nagyvonalúan fogják gyakorolni. A „civil kontroll” tehát elsősorban önmagunk kontrolját kell, hogy jelentse, „vágyaink, szükségleteink és lehetőségeink” összehangolásának képességét, hogy megtegyük, amit tenni módunkban áll, de ne tegyünk és ne várjunk el olyasmit, ami hosszú távon csak ellenünk fordulhat. Mások kontrolljához tehát az út önmagunk kontrollálásának képességén át vezet. Ehhez higgadtság, türelem és bizalom szükséges. „Civil kontroll” előtt tehát, ami a hatalmon lévők kontrollálását jelenti, „civil önmagunk” kontrollja kell. Hogyan is várhatnánk el másoktól önkontrollt, ha magunk erre nem vagyunk képesek?

A civilség jó és hasznos, mert az ad „szövetet” a társadalomban – de mit is jelent politikai tekintetben „civilnek lenni”? Azt, hogy nem alakítóként, hanem kritikusként veszünk részt a politikában. Ez jól működik, ott, ahol a hatalom gyakorlói általában tisztában vannak a társadalommal, annak igényeivel és a szerint is politizálnak. Ott működik jól a civilvilág és a civilkontroll, ahol „kisiklásokat” és anomáliákat kell kordában tartani, de alapvetően az irányok jók.

Nálunk, most, Magyarországon nem ez a helyzet – és ezért nem csupán kontrollálni kell a hatalmat, hanem helyette újat állítani! Ez pedig nem lehetséges kívülállóként – ez csak résztvevőként lehetséges. Nem elég csak figyelmeztetni és visszaterelni, hanem pozitív programot kell megalkotni, majd azt végre is kell hajtani!

A pozitív program végrehajtása pedig csak a politikai hatalom birtokában lehetséges. Ez – demokratikus viszonyok közepette – parlamenti többséggel képzelhető el. A parlamentben pedig pártok vannak, pártok, még akkor is, ha elnevezésükben esetleg nem ez a szó áll. Funkciójukban és működésükben mindenképpen azoknak kell lenniük…

Sok honfitársunk viszonyul fenntartásokkal a pártokkal-pártosodással és az e keretek között való politizálással szemben. Ez demokratizmusunk/demokrataságunk gyengeségének és korábbi siralmas tapasztalataink egyenes és szükségszerű következménye – hiszen a létező pártok „imázsa” nem valami „fényes”…

Amikor „civiljeink” és polgáraink „a pártpolitikát” utasítják el, akkor igazából a korábbi éveinkben megtapasztalt és ma is dívó (párt-)politikai stílust, gyakorlatot utasítják el. De ez nem ok arra, hogy a parlamentáris demokrácia „alapegységeit”, a pártokat elvessük és ne hozzunk létre új, érdekeinket képviselő, modern pártot.

Igen: Magyarország dolgain csak a hatalom birtokában lehet változtatni. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat is – ha úgy vesszük – egy „civildokumentum”, mégsem a kívülállást és a passzív kritikát testesíti meg. Azt mondja ki, hogy a nép joga és kötelessége is egyben az alkalmatlan vezetőket alkalmasabbakra cserélni – és az eredmény őket igazolta!

Az elmúlt évek-évtizedek "civil akciói" bebizonyították, hogy kívülállóként semmit sem lehet elérni: nem lehet rendszerszintű változást "ajándékba kapni".  Nyilvánvaló, hogy sokakban él fenntartás az aktív politizálással szemben – de gondoljuk meg, hogy szervezett politikai aktivitás nélkül hogyan tudjuk akaratunkat és érdekeinket érvényre juttatni? Majd megkérjük szépen a „hatalmat”, vagy azt várjuk, hogy „jobb belátásra térnek”? ...Ugyan már!

Ami itt ma folyik, az egy tervszerű hatalommonopólium-építés és épp az a célja, hogy kívülállók („civilek”) ne szólhassanak bele a hatalom dolgaiba. Mindenki, aki ódzkodik attól, hogy szervezett erővé váljanak a ma még „civilek”, az valójában ezt a hatalmat segíti fennmaradni…

Erővel és szervezettel szemben csak szervezett erő képes sikeresen fellépni. Erő, amelynek reális, koherens és pozitív programja van és amely erőt a legrátermettebbek vezetik – azok, akik tenni is készek, nem csak szépen beszél(get)ni. Itt most „harc” lesz – erre kell készülnötök, ha valóban meg akarjátok őrizni a szabadságot…

Ez a valóság – minden más csupán ábrándozás lehet. Nincs immár mire, tovább várni: akik valóban változást és ésszerű politikát akarnak, azoknak saját maguknak kell ezt megteremteniük!

…Igen ám, de milyen is legyen a gyakorlatban ez a politika? Röviden: itt a bizalom és a garanciák politikájára van szükség!

Ahhoz, hogy beinduljon Magyarország, bizalom kell – a bizalomhoz pedig garanciák. Garanciák – amelyeket ma egyetlen politikai erő sem ad a maga portékája mellé. A polgári vállalkozás ott kezdődik, hogy a vállalkozó ad garanciát – ma a magyar politikában így és erre semmi sem vállalkozik. Ez a garancianélküliség annak az oka, hogy épp a leginkább polgári módon gondolkodó magyarok nem találnak maguknak támogatható politikát itt.

Ha működő országot akarunk, akkor ehhez politikai garanciák kellenek. Garancia arra, hogy a kormány vagy modernizál – vagy lemond. Garancia arra, hogy a hatalom a pozíciókat rátermettség szerint adja – vagy lemond. Garancia arra, hogy ha jogokat korlátoz, akkor automatikusan elveszíti a jogát a kormányzásra – és még számtalan efféle garancia.

…Most már nem azt kell felsorolnunk, hogy mit tettek rosszul a korábbi kormányok és hogy miért kell leváltani a jelenlegit is. Most arról kell beszélni, hogy mit kell tennie a következő kormánynak: hogy mit várnak tőle azok, akik eltartják ezt az országot - és nem csak arra kell koncentrálni, hogy mit várnak el a kormánytól azok, akiket az ország tart el.

Minden más politika zsákutca, egyetlen más politika sem tud sikeres országot csinálni.

Prioritások kellenek: szilárd jogrendszer, kiszámítható gazdaságpolitika, transzparens állam, a politika világától független gazdaság. De ugyanígy prioritás kell, hogy legyen az is, hogy az állam képes legyen megakadályozni azt, hogy akár a jelen, akár a közelmúlt urai visszatérhessenek a hatalomba és visszaélhessenek azzal, a maguk hasznára, a maguk szokásai szerint.

Bátor politika kell: olyan, amelyik kijelenti, hogy egy demokratikus köztársaságban érvénytelenek azok a törvények, amelyeket bármely hatalom a demokráciával visszaélve a saját, önző hatalma érdekében kényszerített az országra. Nem hagyjuk az országot az elrablói kezén!

Konstruktív politika kell, amely fejleszt és nem korlátoz, amely a realitásokra alapoz: a lehetőségekre és szükségletekre és nem csupán a vágyakra és illúziókra. Nem hagyjuk, hogy az országot hülyék vagy gazemberek vezessék!

Együttműködő politika kell, amelyik nem áll meg a „nemzeti keretek” között, hanem a természetes partnerségre alapoz. Nem hagyjuk, hogy egy, a XXI. századi világot nem értő és nem szerető, nemzetközi szinten teljesítményképtelennek bizonyult rezsim kivezesse az országot az Európai Unióból.

Modernizálni fogjuk ezt az országot, mert ennek híján csak süllyedés és zsugorodás vár ránk. Modernizálunk, úgy, hogy eközben és éppen ezzel tiszteljük és őrizzük meg a tradícióinkat: azt a hagyományt, amely egy ezred éve, István király óta lézetik: változtass, hogy megmaradhass! Az igazi magyar hagyomány ez – nem pedig a maradiság. Az igazi magyar hagyomány a nyitottság és az új és a másmilyen befogadása – nem pedig a magukra zárt ólajtó. Az igazi magyar hagyomány az együttműködés és az, hogy kiváló képességű vezetőket követünk – mert ehhez fűződnek nagy, sikeres, építkező történelmi periódusaink. Az árokásáshoz és a mániákus akarnokokhoz csak kudarcok és bukások kötődnek…

Igaz: van egy olyan magyar hagyomány is, amelyik munka nélkül akar hatalmat és jóletet, magának - de ugye ezek nem mi vagyunk?! Ez a Döbrögik, helyi potentátok, pártitkárokból lett „válalkozók” és a „nemzeti” szó alatt a nemzetet kirablók hagyományos módszere.

A mi módszereink egészen mások: szaktudás, szorgalom, felkészültség. Egész eddigi életünkben ezt a módszer követtük: ha sikerült valami, akkor ezért sikerült – és semmi okunk arra, hogy más módszert kövessünk a továbbiakban. Minden sikeres nép ezekkel a módszerekkel és – azok a népek pedig, ahol a „másik hagyomány” dívik, rendre és szükségszerűen sikertelenek!

…Mi, egyénenként, sikeresek vagyunk, azok voltunk már eddig is - de jól tudjuk azt is, hogy mi lesz hamarosan a további sikerességünk akadálya: az ország bizonyosan bekövetkező sikertelensége. Közel az a pont, ahol annyira el lesz már rontva Magyarország, hogy emiatt tömegesen válnak sikertelenné az eddig még sikeresek is. Ne várjuk meg, amíg elérkezünk ehhez a ponthoz, ne engedjük, hogy úgy és azok vezessék – akár felváltva – az országot, akik alatt az ország egyre közelebb került ehhez a ponthoz! Most ránk van szükség, most rátok lesz szükség, most a mi módszereink és a mi mentalitásunk kell – nekik pedig, a másik magyar hagyomány követőinek, menniük kell, hogy megmaradhasson az ország, és hogy fejlődhessen úgy, ahogy azt a mi modernizáló magyar hagyományunk megköveteli!

Most nem az a fontos, ami volt, amit tegnap csináltunk – most csak az a fontos, hogy ma és holnap mit fogunk csinálni! Hogy van-e erőnk valóban csinálni azt, amit kell?

…Na, emberek?!

Címkék: politika fidesz magyarország polgár párt szakértelem ellenzék bizalom civilek garanciák szervezettség komopetenciák szervezett erő

A bejegyzés trackback címe:

https://elhetozona.blog.hu/api/trackback/id/tr556398207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2014.06.22. 18:27:49

szép, lelkesítő szöveg..., de még mindig nem tudom, miként szervezhetném be magam, és hova?

eq2 2014.06.23. 12:02:36

A bibi hogy pl az usaban sem erdekel senkit mi a f...t akar a sixpacker. Mar bocs de az o politikai akarata is ugyanugy celtalanul elhal maximum a nepbutitas altal hisz abban amit a hatalom birtokloi akarnak.

Szevasztok 2014.06.23. 12:06:52

Ez már csak akkor lehetne hatásosabb, ha élőszóban néhány tízezres tömeg előtt hangzik el...

...Na, mire várunk még?!

Blacke 2014.06.23. 12:27:46

Igaza van. De sajnos nem fog menni. Mindig mindenhol lesznek "ejtőernyősök".

Larry Silverstein 2014.06.23. 12:58:51

'Magyarországon rengetegen érzik úgy, hogy a politikán kívül élnek. '

Az alapgondolat még igaz is, ha nem egy ballib fikaposztban olvasnám komolyan is venném.

Élhető zóna 2014.06.23. 13:08:48

@Larry Silverstein: Nektek, fideszes vakhitűeknek mindenki "ballib", aki nem isteníti a jelenlegi, mind a társadalmat, mind a gazdaságot, mind a magyar mentalitást nyilvánvalóan és súlyosan károsító rezsimet... A "ballib fikaposzt" kifejezés így nem minket, hanbem téged kategorizál!:-)

Atika!!! 2014.06.23. 13:23:59

Hogyne lenne képviselete a "kisembernek": a mindenkori ellenzék egyfolytában csak a kisemberek érdekeiről beszél. Csak amikor az ellenzékből kormány lesz, akkor elfelejtik ezt. Eddig mind.

Mérnork 2014.06.23. 13:38:01

"A mi módszereink egészen mások: szaktudás, szorgalom, felkészültség."
A baj ott kezdődik, hogy akinek ez megvan így együtt, az simán boldogul a politikán kívül és általában kedve sincs a manapság politikának nevezett pöcegödörben megmártóznia.

Élhető zóna 2014.06.23. 13:50:50

@Mérnork: Tudod, ez nem vagy-vagy opció, mert ha marad az eddigi politikai módszertan, akkor annak a magyar versenyszférára nézvést is nagyon komoly, negatív konzekvenciái lesznek, amit röviden "rendszerbe épült stagnálásnak" lehetne nevezni. Ennek következtében pedig egyre kevesebb és egyre kevésbé jól fizető munkahely marad. Lehet, persze, külföldön is dolgozni, ám mi lesz ezzel a lehetőséggel, ha a magyar politika annyira eltávolodik az EU-s szokásoktól, hogy elkövetkezik a töréspont?

Most a közpolitikai "Augiász-istálló" kitakarítása valójában a saját, személyes jövőnkbe történő rövid és középtávú befektetés.:-)

Élhető zóna 2014.06.23. 13:57:21

@Atika!!!: Az Élhető Zóna-projekt lényege és értelme éppen az, hogy "mi, kisemberek" hozunk létre korlátokat mind a kormány-, mind az ellenzéki pártoknak. Olvasd el a blog fejlécében szereplő alcímekhez tartozó tartalmakat is!

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2014.06.23. 14:18:08

no és kik azok a kiváló képességű vezetők, akiket követni kellene? akik kijelentik magukról?

Élhető zóna 2014.06.23. 14:30:29

@nexialista: Nem: azok, akik képesek olyan politikai program és olyan politikai cselekvési eszköztár kidolgozására, amely "oda-vissza vizsgálgatva" is kiállja a gyakorlat és a korábbi tapasztalatok próbáját - és akik (a posztban említett módon) garanciát is készek vállalni a "termékre és szolgáltatásra"!

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2014.06.23. 15:03:27

@Élhető zóna: szerintem nekem nem tudnál olyat mondani, mert eleve gyanús, aki vezetni AKAR

Élhető zóna 2014.06.23. 15:22:32

@nexialista: Felhívom a figyelmedet az "akar" és a "kell" szavak közötti jelentéskülönbségre. Egyébként pedig a feladat nem a vezetésről, hanem a szervezésről (t. i. az állam, szolgáltató rendszer át- és megszervezéséről) szól.

(Gyanakvó pedig azért vagy, mert soha életedben nem éltél olyan társadalomban, ahol a vezető funkciókra kerülés feltétele a kompetencia lett volna és ahol a hatalomban lévők is természetesnek veszik, hogy a tetteikkel el kell számolniuk.)

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2014.06.23. 15:40:55

nem, de abban biztos vagyok, hogy az egész eddigi szart (jogrendszert, szervezeti felépítést, bármit) előlről és új alapokon kell kezdeni

nexialista · http://nexialista.blog.hu 2014.06.23. 15:43:00

(mármint 'nem' = nem éltem kompetencia alapú társadalomban)

Élhető zóna 2014.06.23. 16:18:47

@nexialista: Pontosan!
Többek között erről is szól az Élhető zóna-kezdeményezés.

lzoli41 2014.06.25. 22:18:14

A demokráciák sok helyen szenvednek. Az újonnan létrehozottak sem jártak sok eredménnyel(pl.:arab tavasz). Én ennek két okát látom. Az egyik az, hogy képtelen az építkezésre, amit a fékek-ellensúlyok rendszere is blokkolhat, másrészt a képviseleti demokráciában már rég nem a népet képviselik. Ez abban ölt testet, hogy a jogalkotás útján valamely privilegizált társadalmi csoportot díjaznak. Összességében mindegy, hogy a washingtoni konszenzus(neoliberálisok)által vagy a tekintélyelvű gazdaságirányítás által működtetnek kitermelő gazdasági rendszereket(James Robinson:Miért buknak el nemzetek című könyv által használt fogalom). A jelölt könyv három okát adja a nemzetek elbukásának, az intézményrendszert, az intézményrendszert és ismét az intézményrendszert. Hogyan lehet olyan intézményrendszert kialakítani, ami megakadályozza a kitermelő intézményrendszer működését, kis tehetetlenség mellett építkezik és a képviseleti demokráciát nem kihasználja, hanem szolgálja. Erre próbáltam javaslatot tenni, amit itt bemutatnék.

A választási rendszert folyamatosan kellene működtetni, azaz félévente osztanák ki a mandátumok nyolcadát. Így négy év alatt körbeérnénk. A teljesítménymérés folyamatos lenne és nem lehetne mutatványokkal nyerni. Ez olyan lenne mint egy gördülőátlag, azaz a népakarat megnyilvánulása folyamatos lehetne és ahhoz kellene igazodni. A választási programok féléves tagolásúak lennének ami alkalmas lenne a választások előtti kiértékelésre. A programok kiértékelését tudósok végeznék, már csak azért, hogy az értelemnek legyen ereje(Frederico Mayor Zaragoza). Ezentúl a képviselőkről képviseleti leltárt kellene vezetni, hogy döntései során mit képviselt. Minden megbízási tartalomnál alapkérdés a képviselet minősége. Gondolják meg megbízunk egy ügyvédet tulajdonperrel négy évre és két év múlva szól, hogy az nem sikerült, de kártérítést kell majd fizetnem valami más miatt. Nyilván felháborodnánk. Ilyen kérdés például a Munkatörvénykönyve, amelyet a népképviselők írnak meg, amelynek egyik vetülete az, hogy Ők döntik el, hogy mi mennyit kapunk a teljesítményünkért. Ez kulcskérdés, mert rendes bér nélkül szolgák vagyunk. Ezen a területen a népképviselet nem igazán a munkások nézőpontjából valósult meg.
A fentiek együttesen azzal járnának, hogy mindig az lenne hatalmon aki eredményes tud lenni a népképviseletben és azokat a funkciókat is kielégítené, amelyeket a fékek-ellensúlyok rendszere szolgál. Az USA-ban van félidős választás, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ott erős az eredményszemlélet. A többszöri és heves hozzáértő mérések ezt fokoznák. A gyengék csak pillanatokra rontanák életünket. Mostani szabályok szerint a választási rendszerről nem lehet népszavazást tartani, így a népképviselet módját közvetlenül nem határozhatjuk meg. Így csak a jogalkotók által meghatározott módon gyakorolhatjuk a néphatalmat. Ez kritikus.
A politikai rendszer átalakítását a társadalom közvetlenül nem érzi fontosnak, mert 25 év óta sikertelen. Így egy ilyen technikához eljutni másképp kell. Olyan kölcsönhatásokat kell megragadni, amelyek leginkább kihatnak a társadalom széles rétegeire. Amennyiben itt siker érhető el, lehet tovább haladni. Erre egyik legjobb terület a munkabér kérdései, ami sok vitát váltott ki. Úgy gondolom itt fokozni kellene a résztvevők reális nézőpontját és egyfajta jogalakítási csatornát kialakítani. Utána lehetne tovább lépni például a sikeres oktatás módszertanának kitárgyalása. Ezen keresztül el lehet jutni egy sikeres folyamatosan építkező társadalomhoz.

Henry Ford idézetével búcsúznék, aki a termelékenység megnövelésével nagyon sokat emelt munkásai életminőségén és az általa előállított kocsikra munkásait is lehetséges vevőnek látta:"A megfelelő bér nem a legalacsonyabb összeg amiért egy ember még hajlandó dolgozni, hanem az a legmagasabb összeg, amit a vásárló még tartósan meg tud fizetni"
Ez közel száz éve volt.

Élhető zóna 2014.06.26. 06:03:45

@lzoli41: 1.) A "nemzetek" bukását nem az intézményrendszerek okozzák, hahem az ezen intézményrendszereket létrehozó, működtető és ezekben megnyilvánuló közmentalitás milyensége, fogyatékosságai. Az intézményrendszerek diszfunkciója, válsága csupán a társadalmi válság egyik megnyilvánulási firmája és követlezménye, mely társadalmi válság oka a társadalmi stratégiákban keresendő, melyek az adott "nemzetet" jellemzik.

2.)A választások "sűrűsége" nincs az álatalad gondololt, hitt hatással a közpolitika és az intézményes működés minőségére - viszont kiváló eszköz lenne a káosz totálissá tételére.

3.) Henry Fordot, mint nagy társadalomjobbítót azért nem emlegetném - már csupán csak a nácizmussal való szimpatizálása okán sem!:-) Egyébként a tőle idézett megállapítás valójában nem a munkás jólétére vonatkozott, hanem (meglehetősen cinikusan) azt fejezte ki, hogy a(z akkori tőkés) a munkás munkaerejét csak "gazdaságosnak tekinett összegért" hajlandó megvásárolni. Többek között az említett futószalag-rendszer bevezetésének egyik, költséghatékonysági oka is éppen az volt, hogy így alacsony bérért foglalkoztatható nem túl képzett munkaerővel is lehet minőségi terméket előállítani, nem kell ehhez a drága, jól képzett szakmunkásokat felvennie.

...Végezetül egy latin mondás: Timeo hominem unius libri. (Félek az egykönyvű embertől.)

lzoli41 2014.07.07. 08:55:29

A kapitalizmus lényege a profitmaximalizálás. Ennek tükrében a politikai rendszert és a gazdasági rendszert együtt célszerű vizsgálni, hisz e kettő hat az egyénre. Az általam felvetetett főkérdés a bérezés módszerére mindkettő kihat. Ennek fontos szerepe miatt próbáltam kontrasztosan egy régi és ma is helytálló megközelítést adni Henry Fordtól. A náci múltját és egyéb körülményeit értékeltem, amit azzal ki kell hogy egészítsek, hogy Oliver Stonenak azon sorozatában, amely Amerika elhallgatott történetéről szól ott megemlítik Fordot több nagy amerikai vállalattal együtt akik leakarták magukat keresni a második világháborúban, ami ellen még tiltakozott az első világháború során, azaz beszállt a "játékba", mint minden dúsgazdag. Ez is bizonyíték arra, hogy a kapitalista rendszereket két fő nézőpontból kell vizsgálni. A mostani válság fő okai is a neoliberális és neokonzervatív felfogás együttes jelenléte. Erre szépen rávilágít Pogátsa Zoltán vg.hu-n megjelent cikke:Brigitta, a szobalány: humántőke és a bérkérdés(07.02.)
Sajnos ezen kérdéssel a közgazdász szakma nem foglalkozik eleget és nem akarja feloldani(Oblath, Pogátsa értelmezés)
Az Önök szempontjából ennek az a fő kérdése, hogyan hozzuk Brigittát be az élhető zónába. A szempontrendszerük erre nem ad igazán választ. Tegyük fel a kérdést, a piac vagy az állam tud erre választ adni? Egyiknek sem sikerül. Akkor mit tegyünk? Javaslom vessünk egy pillantást néhai Ostrom asszony 2009. évi Nobel díjának tartalmára, amelynek mondanivalója egy legelőn állapított meg(kínai, orosz, mongol) ahol három berendezkedési forma is jelen van(szocialista, kapitalista, nomád) és arra jutott, hogy mivel a mongol legelő van a legjobb állapotban, így a nomád berendezkedési forma a leghatékonyabb. Ez azt jelenti, hogy a racionális önszabályozás a leghatékonyabb. Ez a valódi unortodoxia és Nobel díjjal jutalmazták. Menjünk vissza Brigittához. Az élhető zónába való kerüléséhez ezt a módszert lehetne-e alkalmazni, azaz ne a piac, és ne az állam döntse el díját, hanem a teljesítménye. Úgy gondolom, hogy erre lenne jó a jogalakítási csatorna, amit az érdekeltek működtetnek, azaz racionális önszabályozás működne. Erre jelenleg nincs módszer, de a jelenlegiek nem is jól működnek. Javaslom ezt nézőpontot vizsgáljátok meg! Ez lenne a leggyorsabb út az élhető zónába Brigitta számára. A kiművelt gazdagok bármely politikai rendszert tudják a jogi logisztika útján a saját javukra működtetni, úgyhogy észre sem vesszük, így a jogalakítást minél kevésbé kell átengedni nekik vagy a politikusoknak.
Az intézményrendszereknek az a lényege, hogy a ezen keresztül lehet kialakítani a kitermelő gazdasági rendszereket, így annak milyenségét az azokat vezetők tudják alakítani és nem a társadalom milyensége. Az intézményrendszert kialakítókat mi választjuk, de arról nem tehetünk, hogy gyenge a felhozatal. Arról csak Ők tehetnek és ez szándékos. Te kit tudnál ajánlani, hogy megváltoztassa az intézményrendszerünket? Olyan ez mint a korrupció, hisz a társadalom nem fogékony az ellene való küzdelemben, mert abból részesedik a társadalom döntő része. Így csak úgy számolható föl, ha egy új vezető réteg belekezd, de a választókat nem érdekli, hisz Őket is veszélyezteti.
A választások sűrűsége pontosan a gyenge felhozatal és a jó gyorsabb kiválasztódását szolgálná, másrészt az unortodox(racionális önszabályozás) metodikát is szolgálná. USA-ban az időközi választás mellett van előválasztás is, így ezek tapasztalati úton is bizonyítják a sűrűség és hatékonyság összefüggését. Meglátásom szerint ha fokoznák a sűrűséget nőne a hatékonyság. Javaslom Oliver Stone sorozatának áttekintését ebből a szemszögből, hisz Ők az USA hiányosságait mutatják be. Ha rászánod Magad, akkor a politikai és a gazdasági nézőpontot egyszerre alkalmazd.
Arany János idézetével búcsúzok:
" Kettős úton halad az emberi élet
az egyik a gyakorlat a másik az elmélet
s minthogy az elmélet most sáros
hadd lám merre visz a gyakorlat mármost"
Míg fennáll a probléma keresni kell a megoldását.
süti beállítások módosítása