Az elmúlt négy évünk sajnálatosan igazolta, hogy az egyes részterületek, szakmai testületek, civilközösségek, vagy akár az aktuális politikai hatalmi koncepcióval szembekerülő egyének igazságai nem érvényesíthetők „parciálisan”, egy, a teljes társadalmat egy másmilyen elgondolás szerint (felülről, presszióval és szabadságmegvonással) elrendezni akaró hatalommal szemben. Nem érvényesíthetők szakmai és/vagy civil elképzelések, mert ezek csak akkor képesek működni és a maguk közegét, köreit megszervezni, ha adott az egész társadalom – és: az egyes állampolgár – számára a cselekvés és a szerveződés szabadsága. Ám a mai viszonyok között ez nem így van: az állam (a hatalom) fenntart magának és magához rendel minden jogot a társadalmi, gazdasági és kulturális pozíciók, feladatok leosztására. Ráadásul ez a hatalom mindezt igen hosszú távon képzeli el így fenntartani – ennek érdekében pedig alkotmányjogi korlátokat állít a valós, gyakorlati állampolgári önszerveződés elé és (hogy a saját hatalmi pozícióit megvédhesse) végső soron a népfelség elvének érvényesülése elé is. A hatalom ellenőrizni és irányítani akarja a társadalmat, a gazdaságot és az állampolgárokat – ezért elvonta a társadalomtól, a gazdaság szuverén szereplőitől és az állampolgároktól a gyakorlati lehetőséget a hatalom ellenőrzésére és irányítására.
…Mindaddig, amíg ez így marad, csak ábránd lehet mindaz, ami polgári és államfüggetlen cél, kezdeményezés – a gyakorlat „az állam társadalma” lesz!
Éppen ezért: A közvetlen feladat most nem egy-egy részérdek képviselete, hanem a népfelség-elv gyakorlati érvényesíthetőségének visszaszerzése, a hatalom feletti hatékony kontrollautomatizmusok kidolgozása és folyamatos működtetése. Azért kell „intézményesen” és az intézményességen belül automatizmus-szerűen biztosítani a hatalomkontrollt, mert a még gyenge magyar demokratikus mentalitás önmaga erejéből nem képes ellenállni az önérdek-vezérelt politikai-hatalmi csoportok törekvéseinek.
Mivel gyenge a magyar demokratikus mentalitás (az, ami az egyes emberekben kellene, hogy kellő erővel működjön és amely egy stabil, hosszú távon is jól működő demokrácia és demokratikus jogrend és intézményrendszer alapja lehetne), ezért a társadalmat szervezetten uraló hatalommal szemben csak egy szervezett és a politika állampolgári ellenőrzésével, egyfajta „állampolgári fogyasztóvédelem” és „politikai minőségbiztosítás” létrehozásának igényével fellépő mozgalom képes teljes körű eredményt elérni.
A cél nem a „direkt pártpolitizálás”, hiszen a Magyarországon ma létező pártpolitika a valóságos társadalmon kívül működő, kicsi, de többé-kevésbé „agresszív” csoportok harca egyfelől a hatalomért és a társadalom erőforrásaiért, másfelől pedig a társadalom (előző két cél érdekébeni) „tematizálásáért”. De a politika (ön-)céljai ma messze nem a társadalom legitim céljai! A pártérdekek, a politikai hatalom, valamint a társadalomban elszigetelten létező "kisemberek" és civilszervezetek, szakmai csoportok, stb. egymáshoz képesti helyzetét az alábbi ábra mutatja:
Mivel a társadalom „önmagukban gyámoltalan”, a közös érdekek mentén való hatékony szerveződésben járatlan állampolgárokból, illetve egymástól elszigetelten lézengő kisközösségekből áll, így – ha hatékony közérdek-érvényesítés a cél – szükséges egy társadalmon belüli mozgalom létrehozása, amely mozgalom megfogalmazza a közérdeket (benne a demokratizmussal és pluralizmussal kompatibilis, „legitim” csoport- és magánérdekekkel) és ennek alapján célokat tűz ki, amelyeket „ki is kényszerít”, az alábbi séma szerint:
